Mert sokat aludtunk, és ma játszottam először Mammával. Bujócskáztunk. Jókat nevetett, hogy még nem tudtam a rejtekhelyeket, mikor-honnan fog előbukkani. Mindig akkorát ugrottam..., de nagyon élveztem. A lányok nem szálltak be, csak nézték, Szuszi ugyan néha rohant velem egyet, de csak rutinból, ő már ismerte a játékot. Igaz ők előtte labdáztak, az meg nekem nem tetszett. Nem tudom mi jó van abban, hogy körbe-körbe kell lökdösni egy pingpong labdát.

(Hmm.... mi ebben a jó?)

Nem sokat voltunk az erkélyen, mert esett az eső, fújt a szél, inkább a szobába lustiztunk egész nap. Lefoglaltam a szekrény tetéjén egy párnát, kettő van, a másikon a Szuszi szokott aludni. Zuszka szerintem csak azért hagyja ki, mert nem tud felugrani olyan magasra. Őt Mammi be szokta tenni a szekrénybe a törzik mögé, jó kis hely, már én is kipróbáltam.

Úgyhogy ma csendes napunk volt, estére sütöttünk almás-lepényt, lehet, hogy éjjel megcsócsálom, mert most még forró és Mammi gyanútlanul előlhagyta. Pedig tegnap a csirkecombot is megcsipkedtem, tanulhatott volna belőle.

Mammi ma megfésülgette a bundánkat, mert állítólag csupa szőr a lakás, és egyfolytába tüsszög, azt mondja elege van belőle. Hát jó vicc, milyenek legyünk, ilyenek?

Szerintem nagyon rondák. Úgy látom Mammi szerint is, szerencsére.

Mikor beszélgettek velem kisgazdáim? annyira szeretném hallani a hangotokat. És annyira hiányoztok, bár már kezdem kicsivel jobban érezni itt magam, de akkor is......

Malackátok