Berci cica egy barna, karcsú szőrgombolyag,
Mikor látom, eszembe jut sok-sok szép gondolat.
Ő gazdái "malackája", szemefénye, élete,
a ház tőle mindig vidámsággal tele.

Elől hagyott táska nem marad üresen,
Berci cica azonnal megtalálja ügyesen.
Bebújik, szunyókál is ott egy keveset,
s mikor előjön, nyújtózkodik éhesen.

Felemeli mellső lábát ha korog a hasa,
kényeskedve néz körül: na hol a kaja?
Pástétomot is csak csipegetve eszik,
Lehet, hogy őt egy kissé kényeztetik?

Mikor éjjelente Botond lábához simulhat,
mindketten egyforma boldogságban úsznak.
Aztán vált egyet és átkúszik Csillára,
lágyan hajtja fejét gazdája vállára.

Igy élnek ők hárman igaz boldogságban,
Berci cica helyesel hangos dorombolással.
Lábai az égnek, nyaka kitekeredve,
nagy sárga szeme huncutsággal tele.

Akármilyen eleven, szereti őt mamma,
S ha nem lenne két lánycicája,
nem bánná ha örökké nála maradhatna.

Mammi